Ez iszonyat jó!!!!!!!!!!!Zseniális!! Valahol láttam egy fotón, hogy a díjkiosztó nő a piros ruhát viselte. Én nem tudnám hordani és nem azért mert impraktikusak volnának a ruhák, hanem azért mert itt a design önmaga elvisz szinte mindent és nem tudnám benne hova rakni magamat 2 in 1. (kizárólag egy formával nem tudok azonosulni, nekem több kell) Neked mi volt az első benyomásod?
Szija! ;) Első benyomás? az ez volt: http://coloristhenewblack.blogspot.com/2009/10/siblings.html Értem asszem, h mire gondolsz - nem ő van érted, hanem még te lehetsz a ruháért! Mondjuk tudni kell viselni, meg a tekinteteket is elviselni... de azért szívesen felpróbálnám némelyiket ;)
Hahó Anikó! Nem-nem, arra gondoltam, hogy 2 in 1. Kettő az egyben, tehát kölcsönösen kiegészítjük egymást, ketten egymásért vagyunk. De asszem tudom mi a bajom! :DDDDD Egy hétköznapi viselet alkalmával nem szeretem túljátszani magam és így a hiányzó lyukakat és részeket nem tudnám betömni a jelenlétemmel, vagy épp fordítva a lelkemet érezném átjárhatónak, lyukasnak. Színpadra én is felvenném, sőt örömmel is játszanék ezekben. De nárcisztikus énem ott már kielégül, így a hétköznapi életben mellőzöm az extrémpressiót. Szuperek a posztjaid, megindítanak. pussz
5 comments:
oh they are absolutely gorgeous! stunning, really.
have a sweet day, xoxo
Ez iszonyat jó!!!!!!!!!!!Zseniális!! Valahol láttam egy fotón, hogy a díjkiosztó nő a piros ruhát viselte. Én nem tudnám hordani és nem azért mert impraktikusak volnának a ruhák, hanem azért mert itt a design önmaga elvisz szinte mindent és nem tudnám benne hova rakni magamat 2 in 1. (kizárólag egy formával nem tudok azonosulni, nekem több kell)
Neked mi volt az első benyomásod?
Szija! ;)
Első benyomás? az ez volt: http://coloristhenewblack.blogspot.com/2009/10/siblings.html
Értem asszem, h mire gondolsz - nem ő van érted, hanem még te lehetsz a ruháért! Mondjuk tudni kell viselni, meg a tekinteteket is elviselni... de azért szívesen felpróbálnám némelyiket ;)
Hahó Anikó! Nem-nem, arra gondoltam, hogy 2 in 1. Kettő az egyben, tehát kölcsönösen kiegészítjük egymást, ketten egymásért vagyunk.
De asszem tudom mi a bajom! :DDDDD Egy hétköznapi viselet alkalmával nem szeretem túljátszani magam és így a hiányzó lyukakat és részeket nem tudnám betömni a jelenlétemmel, vagy épp fordítva a lelkemet érezném átjárhatónak, lyukasnak. Színpadra én is felvenném, sőt örömmel is játszanék ezekben. De nárcisztikus énem ott már kielégül, így a hétköznapi életben mellőzöm az extrémpressiót.
Szuperek a posztjaid, megindítanak.
pussz
Imádom, ha valaki egy ruhán el tud kezdeni filozofálgatni... ;)
Köszi, aranyos vagy, én nem mindig gondolom így ...
Post a Comment