(via fashiongonerouge)
1/24/2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
About
.jpg)
- Anikó
- 2009-ben kezdtem életem első blogját: angolul és rejtőzködve, mi másról mint a divatról, a saját, külön bejáratú szűrőmön át. Még azelőtt, mielőtt stylist majd divatszerkesztő lettem volna. Aztán jött 15 év a divatiparban, ahol megéltem mélységeket és magasságokat egyaránt - együtt dobogott a munkával a szívem és a lelkem. A kiégés elkerülhetetlen volt, amiből az írás rángatott ki. Nem vagyok az utam végén, de érzem újra, ott legbelül a szűrőmet, a külön bejáratút. 16 éve már egyszer bemutatkoztam itt – még most is benne van minden, ami igazán jellemez. Haladó szintű álmodozó vagyok, tele ötletekkel és elméletekkel a világ történéseiről. Keresem az optimizmusom. Sokat olvasok, egyre többet és többet írok - blogbejegyzést, novellát, levelet, akármit, amilyen formában épp a "bent" ki akar jönni. Imádom az állatokat és a macskámat, Benjamint - ők az én mentsváram a sötét időkben. Hiszek a tudásban, az élethosszig tartó tanulásban, az összefogásban, az emberi szív titkon felsejlő szépségében és a kreativitás világot megrengető erejében. Keresem az utamat és történetemet, azokat a lépéseket, amikre gyerekkori énem is rábólint. Üdvözöllek az ösvényemen!
5 comments:
oh they are absolutely gorgeous! stunning, really.
have a sweet day, xoxo
Ez iszonyat jó!!!!!!!!!!!Zseniális!! Valahol láttam egy fotón, hogy a díjkiosztó nő a piros ruhát viselte. Én nem tudnám hordani és nem azért mert impraktikusak volnának a ruhák, hanem azért mert itt a design önmaga elvisz szinte mindent és nem tudnám benne hova rakni magamat 2 in 1. (kizárólag egy formával nem tudok azonosulni, nekem több kell)
Neked mi volt az első benyomásod?
Szija! ;)
Első benyomás? az ez volt: http://coloristhenewblack.blogspot.com/2009/10/siblings.html
Értem asszem, h mire gondolsz - nem ő van érted, hanem még te lehetsz a ruháért! Mondjuk tudni kell viselni, meg a tekinteteket is elviselni... de azért szívesen felpróbálnám némelyiket ;)
Hahó Anikó! Nem-nem, arra gondoltam, hogy 2 in 1. Kettő az egyben, tehát kölcsönösen kiegészítjük egymást, ketten egymásért vagyunk.
De asszem tudom mi a bajom! :DDDDD Egy hétköznapi viselet alkalmával nem szeretem túljátszani magam és így a hiányzó lyukakat és részeket nem tudnám betömni a jelenlétemmel, vagy épp fordítva a lelkemet érezném átjárhatónak, lyukasnak. Színpadra én is felvenném, sőt örömmel is játszanék ezekben. De nárcisztikus énem ott már kielégül, így a hétköznapi életben mellőzöm az extrémpressiót.
Szuperek a posztjaid, megindítanak.
pussz
Imádom, ha valaki egy ruhán el tud kezdeni filozofálgatni... ;)
Köszi, aranyos vagy, én nem mindig gondolom így ...
Post a Comment